3. A váratlan látogatók
Kinyitottam az ajtót. Lilly és Angela volt az, a legjobb barátnőim.
- Sziasztok! – üdvözöltem, majd szorosan átöleltem őket.
- Csőváz te csaj! – mondta Lilly mosolyogva.
- Gyertek beljebb. – invitáltam őket. – Mi járatban vagytok erre?
- Miért? Csak úgy nem is látogathatjuk meg a legjobb barátnőnket? – kérdezte vissza Angela.
- Dehogynem. Sőt. Nagyon örülök nektek. De ne nézzetek hülyének. Van valami gond igaz? Ne is próbáljatok hazudni, hisz ismerlek benneteket.
- Na jó. Akkor elmondom töviről hegyire. – kezdte Lilly, majd leültek a kanapéra. – Szóval az van, hogy történt egy kis baleset. Egy rossz varázslat.
- Segítség kéne? Figyi én tökre imádlak benneteket, hisz olyanok vagytok, mint én.
- A segítség nem is kicsi lenne. Meg persze mi is szeretünk. Tehát… De ne röhögj ki oké? Senki se jó?
- Jólvan, csak mond már Lilly.
- Na. Sétáltam a tengerparton, és megláttam egy édes nyuszit. Nem akartam levadászni, mert olyan aranyos volt. Ezért közelebb is mentem hozzá megsimogatni. Felvettem a földről, és láttam, hogy el van törve a lába. Be akartam gyógyítani, hogy ne legyen neki olyan szörnyű. Már készültem mondani a varázslatot, mikor Volterrában termettem, és ott mondtam végig. Valamit elbénázhattam, mert nekem, Félix-nek, Dem-nek és Aro-nak nyuszi farunk nőtt, a nyuszi lába meg törött maradt. Végül siettem meggyógyítani a lábát. Sikerült is. Pár mellékhatással.
- Ugyan mi volt az ezek után? – tudakoltam elhűlten. Eközben Emmett fuldoklott a kuncogástól.
- Aro haja kárminvörös lett, Demetri-é ufó zöld, Félix-é meg… öm… pink. – és itt vesztette el Emmett az önkontrollt. Hangos nevetésben tört ki.
- Bocsi csajok, de nem bírtam ki.
- Jólvan Emmett jössz te még a mi utcánkba. – próbált fenyegetőzni Angie.
- Először elmondanátok, hogy hol laktok? Mert mivel nem tudom, nem tudok az utcátokba menni. – nevetgélt Emmett.
- Majd megoldjuk. Na de Sara. Segítesz, vagy sem? – mondta kissé idegesen Angie.
- Persze. Csak meg kell keresnem a könyvet, amiben le vannak írva a varázsigék. Amúgy a többiek hogy fogadták a kisebb… öm… külsőváltozást?
- Őszintén? Rohadtul ki vannak bukva. Hát körülbelül 2 óránk maradt, hogy visszacsináljuk különben…
- Különben mi?
- Különben Félix kicsit átrendezi a testünket. – fejezte be Lilly.
- Ugye most nem azt akarjátok mondani, hogy van még 2 óránk előkotorni a varázsigét, különben Félix megöl benneteket?
- De. – vágták rá kórusban.
- Hát akkor haladjunk, mert már csak 1 óránk és 55 percünk maradt. Gyerünk, nyomás az emeletre.
- Vagyis nem tudom. Lehet, hogy szobát mondott nem?
- Én nem vennék rá mérget. – rázta a fejét Angie.
- Hé Emmett. Ha kiszedem az agyad, akkor eltűnnek ezek a betegen perverz képzelgések a fejemből, amik felőled irányulnak? – kérdeztem halál komoly pofával Emmett-től.
- Nem csináltam semmit. – majd egy huncut vigyorral a képén, sarkon fordult és elment Rose-zal karöltve.
- Öm… hát akkor irány az emelet. Vagyis a szobám.
Gyorsan odaértünk a szobámba. Lilly, Angela és én. Kivettem az ágy alól a varázskönyvemet, majd elkezdtem lapozni. Jasper, Alice, Carlisle, Esme és Edward léptek be egymás után az ajtón, majd leültek. Éppen Lady Godiva-nál jártam.
- Ki ez a meztelen csaj? – jött a kérdés a hátam mögül. Mikor hátranéztem láttam, hogy Emmett volt. Észre sem vettem, mikor bejött.
- Ő Lady Godiva.
- Godiva? Na, az meg ki?
- Te komolyan nem hallottál még róla? Hova teszed azt a rengeteg szabadidődet? Azon kívül, hogy a guminőddel játszol? Jut eszembe múltkor mikor a szobádban jártam láttam egy hatalmas lukat a hasán. Majd adok neked egyet.
- Nem, nem hallottam még róla. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok a saját szabadidőmben, és khm… köszi. – sütötte le végül a szemét Emmett.
- Nos a legenda szerint Lady Godiva Leofricnak, Mercia grófjának, Coventry urának felesége volt. A város lakosságát magas adók sújtották. Lady Godiva sokszor kérte az urát, hogy vonja vissza az adókat, de mindannyiszor kudarcot vallott. Végül a gróf, megunván a sok könyörgést, azt ajánlotta, hogy teljesíti a kérést, ha felesége meztelenül végiglovagol Coventry utcáin. Lady Godiva szaván fogta, és miután megparancsolta az embereknek, hogy zárkózzanak házaikba, végiglovagolt a városon mindössze a hajába burkolózva. Egy szabó nem engedelmeskedett a parancsnak. Őt „leselkedő Tamásként” ismeri az utókor. Lyukat fúrt az ajtótáblán, azt remélve, hogy láthatja Godivát. A legenda szerint ezért megvakult. Végül a gróf teljesítette ígéretét, és eltörölte a súlyos adókat. Ennyi a történet. – fejeztem be.
- És, hogy én sose hallottam róla…
- Na látod, ezen én is nagyon csodálkozom… - vetettem oda neki. Ezen jól elnevetgéltünk, majd tovább lapoztam. Áthajtottam mindenkin.
- Trollok, tündérek, egyéb varázslények, varlokok, démonok. Á megvan. Az utolsó előtti oldal. Gondolhattam volna. Jellemző. – fortyogtam egy kicsit. – Megvan a varázsige. Kell hozzá egy főzet is. Hmm… Kell bele: trollköröm, nyúlvér, vagyis annak az állatnak a vére, amelyikkel történt a gikszer, nimfa haj, fanedv a démonpiacról. Ezt meg kell főzni és összeturmixolni. Majd…
- Majd mi? Mi jöhet még? – tudakolta Lill.
- Meg kell inni.
- Most ideokádnék, ha tudnék. – mondta Rose a száját húzgálva.
Szerintem meg haladjunk, mert fél órát hűlnie kell a fagyasztóban, majd lassú tűzön meglangyosítani.
Lill, Angie és én beszereztünk mindent, megfőztük, majd összeturmixoltuk, végül beraktuk a fagyasztóba. Ez alatt a többiek kolbászoltak valamerre, fogalmam sincs merre.
- Huh, kész van. – nyögtem ki, majd egyszerre lehuppantunk a kanapéra.
- És még maradt plusz időnk is. Kb. 20 perc. – örvendezett Lilly.
Azért, hogy elüssük a maradék fél órát, én és Angie varázslósakkot kezdtünk játszani.
Hallottam mikor Alice lejött a lépcsőn.
- Huszár az E5-re. – mondtam, majd leütöttem Angie királynőjét.
- Óóó… a francba. – mérgelődött.
- Mi ez az ocsmány, barbár játék? – kérdezte Alice a vállam fölött.
- Tudod a varázslósakk már csak ilyen. – kuncogtam.
Lejátszottuk, majd kivettük a fagyasztóból a cuccot, meglangyosítottunk, majd 5 kis üvegcsébe töltöttük.
Elindultunk Volterrába…
komit pls....
A 4. fejezet valamikor jövőhét végén jön, mert addig nyaralok...bocsi.:\
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése