Visszatértem!! + 24. Bella és Edward esküvője 2/2

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hozom a frisset. A konyhát felújítjuk, sok dolgom van. Hoztam néhány képet a nyaralásról, a fejezet alatt találhatók.

Remélem tetszik a friss, jó olvasást, várom a komikat! :D

24. Bella és Edward esküvője 2/2

Damon a kanapén henyélt, Stefan meg egy fotelben lapozgatott egy könyvet mikor benyitottam. Természetesen azonnal felpattantak.

- Sziasztok, édeseim – borultam a nyakukba.

- Szia – köszönt Stefan, majd elengedtem őket.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jó barinők vagyunk – rebegtette meg felém az ujjait Damon.

- Rájöttem, hogy nincs semmi jó a mérgelődésben. Tehát úgy döntöttem megbocsájtom, hogy a sógornőmet akartad felhasználni a házamba való bejutáshoz – vigyorogtam rá.

- Hú – törölte meg a homlokát -, most aztán milyen jó lesz nekem.

Beadtam nekik az esküvőre invitáló szövegemet.

- Hát, nem tudom. Van elég dolgunk – vakarászta fejét Stefi.

Ekkor megláttam egy lányt a nappaliban, a hátuk mögött. Úgy nézett ki, mint Katherine.

- Aki Katherine-nek érzi magát, az nyújtsa fel a kezét – mondtam.

Senki sem nyújtózkodott.

- Akkor ezt tisztáztuk.

- Nem is tudom. Itt van ez a Tyler Lockwood-os ügy – tűnődött Stefan.

Kiolvastam a gondolataiból a történteket, ahogy végigpergette az emlékképeket a fejében. Átgondoltam a dolgot.

- Veszélyes lehet Elenára nézve – helyeseltem. – Tehát, ha te jössz, Elena is jön – összegeztem.

- Valahogy úgy. De nem hiszem, hogy Jenna elengedné Elenát egy vadidegen esküvőjére. Alaric meg nem engedné Jenna-t.

- Alaric Saltzman? – szakítottam félbe Stefi-t.

- Ismered? – érdeklődött Damon.

- Nem nagyon. Csak Isobel jóvoltából egy kicsit. Egy párszor találkoztam vele. Ennyi az egész – mondtam el a történteket. – Folytasd!

- Bonnie nem engedné Elenát egy vámpírokkal teli házba, Jeremy meg ezek mellett nem maradhatna itthon egyedül Jhon-nal.

- Akkor a mi kis Caroline-unkról se feledkezzünk meg. Egy új vámpír. Nem maradhat felügyelet nélkül, különben adtunk a szarnak egy pofont. Az egész hercehurca a szegény, védtelen nyuszikákkal semmibe vész – szólt közbe Damon. – De kezdeni kéne valamit ezzel a Tyler gyerekkel is.

- Ha jól számolom plusz 6 fő ugye? – kérdeztem.

Mindhárman bólintottak. Előkaptam a telefonomat, felhívtam Edward-ot és felvázoltam neki a helyzetet.

- Jöjjenek ők is, ha Stefan barátunk társasága csak ennyit múlik – egyezett bele öcsikém.

Letettem a telefont.

- Jönnek ők is – közvetítettem.

Varázsoltam még 6 meghívót, Elena kezébe nyomtam őket.

- Ezeket add oda kérlek az említett személyeknek. 1 a tiéd - tettem hozzá.

- Nemleges választ nem fogadunk el – nevettem.

- Megöltem Őt! – suttogta Damon maga elé meredve. – Akkor miért lenne Elena Ő? Gondolod, hogy képes újraéledni? – fordult végül felém.

- Kat-tel kapcsolatban soha, semmi sincs kizárva. Amióta ismerem a „lehetetlen” szó átértékelődött benne, jelentéktelenné vált, értékét vesztette. Elképzelhető, hogy talált egy utat. Ha így van, fogalmam sincs mi az – magyaráztam.

Damon elfehéredett.

- Nyugi újdonsült legjobb barátom! – veregettem meg Damon vállát. – Megvédelek – kuncogtam.

- „Újdonsült legjobb barát”? Akkor mi voltam, mikor az ágyamból estél ki reggelente, mert el kellett menned ide meg oda? – kérdezte Damon némi cinizmussal a hangjában.

- Azok csak testi vágyak voltak. Sosem mondtam, hogy nem nézel ki szívdöglesztően. Jut eszembe: te sem tiltakoztál ugye?

- Egy nőnek meg kell adni… amit meg kell adni. Így is a többnél is többet igényeltél belőlem bizonyos téren.

- Sosem hallottam panaszt így… kiélveztem a dolog egyszerűségét.

- Oké te vadmacska – morrant fel végül játékosan Damon.

Lassan felemeltem a jobb kezemet tenyérrel magam felé égnek meredező ujjakkal, majd megmutattam neki szép hosszú középső ujjamat.

- Még egyet beszólsz és ezt a seggedben fogod találni. Jaj, várj! Előtte gumikesztyűt húzok. Tudod, a higiénia…

Rám öltötte nyelvét.

- Megyek, megnézem ezt a Tyler-t. Hátha megtudok valamit. Hol lakik? – kérdeztem.

- A polgármester fia. Vigyázz, Carol érzékeny lélek – igazított útba Damon.

- Nála is benyaltad magad? Ezdeszép…

A polgármester háza felé vettem az irányt. Útközben megkérdeztem egy pasit, hogy jó úton megyek-e, azt mondta igen. Egy barna hajú hölgy nyitott ajtót a csöngetésemre.

- Jó napot! A nevem Carol Lockwood. Miben segíthetek? – üdvözölt.

- Tyler-t keresem. Itthon van?

- Igen, jöjjön csak – invitált be.

- Szép ház! – dicsértem.

- Ki az anya? – jött le egy jó kondiban lévő srác a lépcsőn.

- Egy hölgy, téged keres.

Egy ismerős fazon jött le Tyler – valószínűleg ő volt az – mögött. Arcon vágott a felismerés.

- Mason… - mindössze ennyit bírtam kinyögni.

Ő is ugyanígy meglepődött.

- Mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném tőled – vágtam vissza.

- Történetesen a bátyám házában vagyunk – mutatott körbe. - A halott bátyám házában vagyunk – hangsúlyozta a halott szót.

- Oh, részvétem. De nem is tudtam, hogy ennyire érdekel a családod. Mikor is találkoztunk utoljára? 2-3 éve? – tűnődtem.

- Nem érdekel a szánalmas kis próbálkozásod, hogy távol tarts Kat-től.

- Ugyan, hisz nem is hozzád jöttem… Most, hogy mondod. Hogy van a barátnőd?

- Egy ideje nem láttam – vallotta be.

- Én igen. Talán egy sírban oszlik az úr szélén – néztem méllyen a szemébe.

- Tessék? Megölted? – valószínűleg vette az adást, riadt tekintete ezt tükrözte.

- Csak vicceltem – nevettem, habár ez csak a közönségnek ment, ő tudta, hogy miről van szó. – Bár legutóbbi találkozásunknál nem állt éppen a helyzet magaslatán.

- Bántottad?

- Én nem bántottam – hangsúlyoztam, hogy nem én öltem meg. – Most viszont mennem kell, minden kérdésemre választ kaptam.

- Ezt hogy érted? – szólt közbe Tyler.

- Egy vér vagytok nem? Amilyen az egyik – néztem Mason-re – olyan a másik – néztem Tyler-re. – Elnézést a zavarásért.

Visszamentem a Salvatore házba.

- Mért nem hívtatok fel? Rég megmondhattam volna, hogy milyen ez az átkozott család – dobogtam a lábammal.

- Átkozott? – vonta fel a szemöldökét Damon.

- Mason vérfarkas. Mivel a bátyjának a fia Tyler ezért több mint valószínű, hogy ő is. Csak még nem váltotta ki az átkot, ugyanis ahhoz meg kell ölnie egy ártatlan embert.

- Mikor balesetük volt, egy rendőr valami furát látott a szemében – emlékezett vissza Damon.

- Caroline majdnem… - kezdett bele Stefi.

- …meghalt – fejeztem be. – Nos, megoldottam az eget rengető problémátokat, de nekem most mennem kell. Van még 1000 dolgom.

Mikor hazatértem Lilly-nek és Angie-nek a kezükbe varázsoltam a meghívókat, az állandó lakhelyüket sose tudtam, lehet nincs is. Összeszereltem a garázsban a boltívet Emmett közreműködésével, aki az érkezésem előtt a kémény javította. Szóvá is tettem neki, hogy mért pont most csinálta mire egyszerűen válaszolt.

- Nekem nem adtatok munkát. Ezt meg valamikor úgyis meg kellett volna javítani tehát…

Ahogy befejeztük a szerelést, visszamentünk a házba ahol már mindenki ott volt.

- Hogy ment? – kérdeztem.

- Minden rendben volt, most már papír szerint is Cullen vagyok – ölelt át hátulról Riky.

- Elintéztem a koszorúslány ruhát. Pontosan lerajzoltam mit akarok. És megadtam a ruhaméretünket – huppant le Alice egy székre. – A menyasszonyi ruha pedig… ti-tok – döntötte balra majd jobbra a fejét.

- Akkor minden tökéletes – összegeztem.

- Eddig… - ropogtatta meg az ujjait Emmett egy ördögi kacaj kíséretében.

- Jaj, ne legyél már vészmadár – tromfolta le Esme. – Minden jól megy.

Teltek a napok, egyre hasznosabban. Nagyon örültem, mikor a nagy napon kinéztem az ablakon és láttam, hogy nem esik az eső. Az esti leánybúcsú elmaradt. Edward szerint „pihennie kell a menyasszonynak”. Micsoda baromság… Persze a legénybúcsú nem maradt ám el. Jellemző. De azért szemétkedtem öcsikémmel egy kicsit.

- Felhívtam a sztriptíztáncosnőt és mondtam neki, hogy készüljön fel egy éjszakai kalandra, és adtam neki rólad egy fényképet, ahogy kérted. Ő végül megmutatta az egy szál tangáját, amiben táncolni fog. Hidd el, az csak elől takar – hazudtam egy történetet.

Bellának elkerekedett a szeme, síri csend honolt az egész házban, amit Jasper tört meg egy hangos nevetéssel.

- Ezt beszívtad – bokszolt bele Edward vállába.

- Nagyon köszönöm – kezdett bele udvariasan Edward. – Elmondanád, hogy mikor is kértelek meg rá?

- Soha. Ezért nem is tettem meg – mondtam, mintha ez magától értetődő lenne – az is volt.

Bella felébredt éber kómaságából és jót mosolygott a tréfán.

Az éjszaka elrepült, reggel mindenki készült, helyére került a maradék berendezés, Esme elkezdte sütni hatemeletes tortát. Bella délben jött, Alice és Rosalie kicicomázták. Beálltam az ajtónyitónak. Csengettek. A Denali klánt pillantottam meg. Megköszörültem a torkom.

- Legyenek üdvözölve a Cullen rezidencián – tettem egy beinvitáló kézmozdulatot.

Carmen és Eleazar egymásra néztek, majd elnevették magukat. Mindenkinek adtam két puszit és egy ölelést, majd jöttek a következő vendégek. A drága Damon-nel találtam magam szemben.

- Vigyázz! – hallottam a hátam mögül, hátrakaptam a fejem, a kert felé néztem és megláttam a girlandokon csüngő Carlisle-t.

- Az le fog – kezdtem bele – szakadni – de mire a végéhez értem, már apa a földön hasalt egy kupac girland alatt. – Jól vagy? – kiáltottam oda neki.

- Ennél már durvábbat is túléltem – nevetett, majd feltápászkodott.

Visszatereltem a figyelmemet az érkezőkre.

- Stefi, nem gondolod, hogy egy kicsit hamar jöttetek? Bocs, de még fél három sincs és lenne néhány mágikus elintéznivalónk – céloztam.

„- Csak Jenna nem tudja – üzente gondolatban.” – Bocsáss meg, kicsit elnéztük az időt – mondta végül.

- Kerüljetek beljebb Jenna, Alaric, Jeremy, Bonnie, Elena, Caroline és Tyler.

- Velem mi lesz? – csapott a combjára Damon.

- Nagyon figyelj „új legjobb barátnőm”, mert csak egyszer mondom el. Ez nem az én napom, nem is a tiéd, hanem Edwardé és Belláé. Csak egyszer lássam meg, hogy olyat teszel, ami veszélyezteti ennek az eseménynek a tökéletességét, én magam váglak ki a csukott ajtón. Remélem érthető voltam. Ja, és azt ugye mondanom sem kell, hogy utánad megyek és olyat teszek, hogy magam is… nem, nem bánok meg.

- Nem állt szándékomban tönkretenni semmit.

- Neked egyenesen tilos a fenti hálószobák közelébe mennek, a lépcső aljától nem mehetsz tovább akár egyedül vagy, akár nem – mutattam felfelé. – Itt lesznek szingli nők. Olyanok, akik kedvesek a számunkra. Még csak ne is gondolj rá, hogy felszeded bármelyiküket is. Nagyon gyűlölik az olyan férfiakat, akik valami egyszer használatos tárgynak nézik őket. Magam mutatlak be nekik és el is mondom ki, hogyan tud majd kiherélni, ha megbántod őket. Eléggé kemények – mosolyogtam rá.

- Értettem, főnök.

- Akkor legyél üdvözölve szerény hajlékunkban. Kérlek, fáradj be – álltam el az útjából.

Ebben a pillanatban valaki kilépett a fák mögül.

- Szép a házatok Sara – lépett ki az árnyékból.

- Mit keresel itt Mason?

- Ugye nem hitted, hogy hagyni fogom az unokaöcsémnek, hogy besétáljon az oroszlán barlangjába?

- Ez csak egy ártalmatlan…

- Egy ártalmatlan Cullen esküvője? – vágott a szavamba.

- Bocsáss meg, de csak meghívóval jöhetsz be – akartam becsapni az ajtót, de Mason a lábával megakadályozta ezt.

Visszanyitottam az ajtót.

- Tyler, gyere! Haza megyünk!

- Maradok!

- Nem maradhatsz!

- Nem vagy az apám!

- Nem, nem vagyok! Ő meghalt! Miattuk!

- Egyáltalán nincs igazad, Mason – vágtam közbe. – Richard a szerkezet miatt halt meg. Jonathan Gilbert vámpírölő szerkezete miatt. Azt hitték vámpír de, mint utóbb kiderült, nem csak a vámpírokra hat, hanem a természetfeletti lényekre.

- Micsoda? – szólalt meg Jenna.

Elnevettem magam.

- Megyünk meseírónak – céloztam Jenna tudatlanságára.

- Kötelességem vigyázni rád, Tyler! És nem hagyom, hogy még egy pillanattal többet tölts itt ezen a… - nem fejezte be a mondatot.

- Miért is? – kérdezte Tyler.

- Veszélyes itt neked. A felügyeletem nélkül nem maradhatsz, engem pedig nem enged be, tehát…

- Ez a lány? Veszélyes?

- Nem csak ő, az egész család.

- Legyen – sóhajtottam. – Bejöhetsz, de ha tönkreteszed a tökéletességét az esküvőnek, akkor agyonverlek egy szeneslapáttal! Megértettük egymást? – suttogtam oda neki.

- Igen.

Beengedtem és kikísértem mindannyiukat a többiekhez. Eközben Carlisle Eleazar nyakában ülve – aki Emmett nyakában ült - rendezgette vissza a girlandokat.

- Az meg se fordult az okos buksitokban, hogy van létránk? – kérdeztem.

- Akkor már régen mindegy volt – felelte Eleazar.

- Bemutatkozás – hozakodtam elő. – Ő itt Carlisle, Eleazar és Emmett – mutogattam a pasikat fentről lefelé.

Mindannyian egy mosollyal köszöntötték a vendégeinket.

- Ők itt Tanya, Kate, Carmen, Esme, Edward, Jasper és Ricky. Fent pedig Rosalie, Alice és Bella. Végül, de nem utolsó sorban Irina.

Az érkezőket is bemutattam a többieknek.

- De buta vagyok, kint hagytam a kocsiban az ajándékot – csapott a homlokára Jenna.

Alaric kiment vele.

- Nos, baby – fordultam Damon felé.

- Igen, baby?

- Carmen Eleazar felesége. Már most megmondom neked, hogy ha nem vagy erősebb a pasinál, akkor értelmetlen dolog kikezdeni a feleségével. Azt nem is mondom, hogy Carmen nagyon gyorsan lepattint. Tanya Edward fanatikus. Viszont Ő most keresi élete párját. Könyörgöm, ne Te legyél az, mert megbolondulnék, ha veled egy családba tartoznék – nevettem fel. – Kate kisüt, ha rájön, hogy csak le akarod fektetni. Ezt szó szerint értem. Agyoncsap árammal, lebénít vele és hasonlók. Irinát a mai este folyamán a helyedben a lehető legnagyobb ívben elkerülném.

- Miért?

- Legutóbb akadt egy is afférunk, a helyi indián törzs, az alakváltók kinyírták a szerelmét.

- Szeretem a vad csajokat – mosolyodott el Damon.

- Sajnos ezt senki sem kérdezte – vigyorogtam vissza.

Időközben beszállingózott néhány vendég, Jenna is visszatért és a pap is megérkezett.

- Fáradjon beljebb, Uram! – invitáltam be.

- Azt hiszem nem jó ötlet a Sátán szolgáját Isten előtt összeadni egy emberrel – mormogta a pap.

- Higgye el, hogy elég sokszor jártam már Isten előtt és éppen eleget segítettem Neki ahhoz, hogy ne legyen akadály egy házasság – csuktam be az ajtót. – Erre tessék – vezettem a kert felé.

Csengettek.

- Elnézést! – fordultam vissza az ajtó felé.

Kinyitottam

- Szia! – köszönt Angel.

- Szervusz, Angyalom – öleltem meg. – Szia Buffy!

- Bocs, hogy ilyen későn jöttünk, de elfelejtettem, hogy adtál egy gyűrűt a nap ellen és vártuk a napnyugtát. Viszont amint eszembe jutott, rögtön elindultunk.

Ők érkeztek utoljára. Pontban 5-kor elkezdődött a ceremónia. Mindenki felállt, Bella bevonult egy álomszép hófehér ruhában. Charlie lekísérte a lépcsőn, Edwardhoz sétáltak. Rose zongorázott, Alice, Angela és Jessica pedig a koszorúslányok voltak. A pap elmondta a beszédét, „Igen”-t mondtak és megcsókolták egymást.

- Egyszer én is szeretnék majd egyszer ott állni – súgtam oda Riky-nek.

- Fogsz, hidd el! – mondta, majd ajkait az enyéimre tapasztotta és szorosan magához vont.

Bella ruhája:

 Képek a nyaralásról: