Sziasztok!
Először is Boldog Karácsonyt! Teljen szépen ez az ünnep mindenkinél, a szeretet ünnepe! Mikor kibontjátok az ajándékaitokat és nem azt kapjátok amit szerettetek volna akkor gondoljatok arra, hogy szeretettel adták és a legfontosabb, hogy együtt van a család!:D:D(De azért kapjatok szép ajándékokat!!xDxD:D)
Karácsony alkalmából és amúgy is hoztam a következő fejezetet. Bocsi a késésért. Ha elolvassátok légyszi egy komit írjatok!:D Jó olvasást!!:D:D
15. Múltbéli ellenségek és a kiképzés
De egy afféle szentbeszéddel rábírtam a többieket is.
- Arra még nem is gondoltatok, hogy már rég elkaphattuk volna Victoria-t, hogyha nem lenne ez a hülye határ? – kezdtem bele. – Nem volna szükség erre az egészre, ha végre kibékülnénk, és nem lennének határok.
- Még csak az kéne… - válaszolt Paul.
- Miért? Miért volna olyan nehéz megszoknunk egymást? Miért kell az őseitek példáját követni? Miért?
- Mert igazuk volt.
Na, mindjárt beverem a képét ennek a Paul gyereknek.
- Csak szerinted. – léptem hozzá közelebb.
Rám vicsorgott, inkább hátráltam.
- A vérszívók maradjanak csak a saját területükön, mi meg a miénken. – jött olyan közel hozzám, hogy éreztem az arcomon leheletének melegét.
- Hahó! Felsérted az aurámat. – toltam kissé visszább.
- Ja, hogy neked olyan is van…
- Képzeld, van. De veszekedéssel megint nem megyünk semmire. De ha örökre nem is legalább innentől a harc utánig egy nappal függesszük fel ezt a határosdit. Kérlek titeket…
- És minek kell az az egy nap a harc után? – kérdezte Sam.
- Ha valami gáz lesz, akkor kell nektek Carlisle szakértelme. Bár nagyon nem kívánom, hogy szükség legyen rá, de ha mégis akkor legyen ott.
- Értem. Rendben van, de tovább nem.
Másnap a suliban megérkeztem sikeresen az ebédhez. A többiek a ballagási beszédről beszélgettek.
- Kezdhetnéd mondjuk úgy, hogy: Kedves diáktársaim! Ez a nap is eljött, el kell búcsúznunk egymástól. Sziasztok. – javasolta Mike.
- Mike ezt mondd el te és akkor majd nem kell elmenned már a zöldségeshez. – javasolta Jassica.
- Végül is szeretem a paradicsomot. – nevetgélt Mike.
- Áh, én ezt nem tudom megcsinálni. – adta föl Jassica. – Te megcsinálnád Sara?
- Persze. De perpillanat azt sem tudom mikor lesz a ballagás. – válaszoltam kissé bambán.
- Jövő hét pénteken. – jött a válasz Jassica-tól.
- Úgy gondoltam csinálok egy ballagási bulit. – jött meg Alice Jazz-el karöltve.
- Megint? – néztünk rá Bellával és Edward-dal egyszerre.
- Nyugi már, jó lesz. – szabadkozott.
- Múltkor is ezt mondtad. – nevetett fel zavartan Bella.
- De most nem annyira zavaró az a tényező. – utalt Alice a vérre.
- Már nem nagyon zavaró. – helyeselt Jazz.
- Egy buli? Nálatok? – hüledezett Jassica. – Még sose jártam nálatok.
- Senki se járt még náluk. – nevetett Eric.
- A kutya se hinné el, hogy itt vagyok igaz? – nevetett fel egy számomra ismeretlen hang.
Jasper viszont annál is inkább tudta ki az. Lassan hátrafordult. A nő már ott volt közvetlen mögötte. Csak ekkor esett le nekem ki az.
- Maria… - előzött meg Jazz.
- Szia Jasper! – suttogta Maria.
- Inkább égnél a pokolban te ringyó, minthogy itt lennél. – szűrte a fogai közt Jasper.
Jazz káromkodik? Akkor itt valami nagyon nagy gáz lehet, sőt biztos is.
- Ugyan… Már nem szeretsz? Tudod, én nagyon szeretlek. – bájolgott Maria.
- Szeretni? Nem. – rázta a fejét. - Gyűlöllek minden értelemben, ahogyan csak lehet. Te pedig sose szerettél. Csak játszottál velem.
- Ebben nagyon tévedsz! Szerettelek. Csak nem úgy, mint te engem.
- Ha hazudsz az neked jó érzés? Magadat áltatod ezzel. Most pedig takarodj innen.
Az első kiképzési órán farkas alakban jelentek meg a… farkasok. Kinn a réten látomásom volt. Rengeteg vámpír, több mint amennyire számítottunk. Kat és Victoria vezette őket.
- Rengetegen lesznek. – csúszott ki a számon.
- Hányan? – kérdezte fakult hangon Jazz.
- Legalább negyvenen. Plusz, minusz öt-tíz.
- Mennyi? – akadt ki.
- Ez nem a 6-os lottó reklám, hékás! – tereltem egy picit. – Nem leszünk elegen. – tértem vissza a tárgyra. – De tudok hozni segítséget.
Beszerveztem pár valakit a harcba. Stefan-t és Damon-t, a Halliwell nővéreket és Leo-t, Bonnie-t, Buffy-t a vadászt, Angyalt, Angie-t, Lilly-t és Abby-t. Igaz így kb. csak 29-en voltunk, de hátha. Odavittem mindenkit a tisztásra.
- Te aztán érted a dolgod! – kiáltott rám nevetve Emmett mikor meglátta mennyi „embert” toboroztam.
Bemutattam mindenkit mindenkinek, indulhatott a „móka”.
- Vannak pár szabályszerűségek. – kezdte Jazz. – Csak akkor kell betartanod ha nem akarsz meghalni. De először nem mondom el, próbálkozzatok! Egyszerre csak két személy harcol! Ki kezd?
- Én! – tört előre Damon.
- És én! – csörtetett mellé Emmett.
- Oké. Emmett figyelj arra, hogy taktikázz! Ne csak az erődre hagyatkozz, mert ők is ezt teszik!
- Engem nem látsz el jó tanáccsal? – mosolyodott el Damon.
- Nem tudom, hogyan harcolsz, de talán ha majd látom igen.
Egymásnak estek. Emmett se perc alatt a földre került. Elröhögtem magam. Mindenki engem nézett, nem értették mi van és csak Alice nevetett velem együtt.
- Neked aztán beszélhetek… - méltatlankodott Jazz.
Angyal jött Rosalie-val.
- Nem fogok megütni egy lányt. – tiltakozott Angyal.
- Ezt nem nekem kéne mondanom? – pofátlankodott Rose.
- Nyugodtan. – válaszoltam mindkettőnek egyszerre.
Rose pillanatok alatt leterítette Angyalt.
- Ez aztán erős. – sopánkodott.
- Ki is a lány? – kérkedett Rosalie.
Phoebe állt ki Stefan ellen. Az egyszerű, de nagyszerű praktikát választotta, a levegőben átfordulásos, sarokkal fejberudósat. Az a gáz, hogy nem úgy sikerült, mint hitte volna. Phoebe dermedten a földre zuhant, majd felüvöltött.
- A francba! Mért nem tudtátok mondani, hogy ez ilyen rohadt kemény?
Stefan sajnálkozó tekintettel bámult rá.
- Sajnálom! Elnézést! Nem szándékosan tettem. – vonakodott Stefan.
Bevillant egy látomás. Elborzadtam tőle.
- Basszus… - szóltam el magam, de lehet nem kellett volna.
- Mit láttál? – érdeklődött Jazz.
Nem jött ki hang a torkomon. Úgy éreztem majd megfulladok, de el kellett neki mondanom hisz őt is érinti.
- M… M… M… - nem tudtam befejezni, de végül erőt vettem magamon. - Maria… Katherine-ékhez csatlakozott. Ő is benne lesz a harcban. – el-elhalt a hangom, miközben közöltem a vészjósló borzadályt.
- Tessék? – értetlenkedett Jazz. – Az nem lehet! Azt hittem már feladta.
- Ismerhetnéd, hogy ő nem olyan. Különben meg mi an Nettie-vel és Lucy-val?
- Elegük lett Maria parancsolgatásából, túl soknak tartották, amit ő csinált. Maria a helyükre rakott engem.
Ekkor megéreztem két idegen szagát. Kiléptek az erdőből. Jazz őket is felismerte.
- Nettie! Lucy! Mit kerestek itt? – kiáltott rájuk.
- Úgy szimplán hallottuk, hogy segítség kéne megölni Maria-t. – mondta Nettie.
- Miből gondoltátok, hogy hiszünk nektek? – kételkedett Jazz.
- Ha nem tértünk volna jó útra, akkor nem hagytuk volna ott Őt. – válaszolt Lucy.
- Igazat mondanak. Nézd a szemüket! A gondolataik is az igazukról árulkodnak. – súgtam oda Jasper-nek. – Maradhattok! – szóltam nekik.
Hirtelen Penny Halliwell állt előttem.
- Kéne segítség? – lépett hozzám.
Láthatta rajtam, hogy nem tudom, mi van.
- Az égiek leküldtek hátha segítség kellene. Úgy látom nem szóval…
- Dehogyisnem. – tartottam fel.
Eldaráltam neki mindent, amit tudni kellett. Teltek a napok. Egyre közeledett a harc napja, jobban fejlődött a mi seregünk, mint hittem volna. Ez is csak Jazz érdeme. Phoebe lába is gyorsan meggyógyult. A farkasok kezdték megszokni a közös munkát. Már csak Bella alibijét kellett biztosítani. Elmentem Charlie-hoz és letisztáztam vele, hogy Bella egy ott alvós, csajos hétvégén vesz részt. Zokszó nélkül belement. Kifelé menet Bellába botlottam. Charlie épp elment hazulról.
- Hogy tudtad ilyen gyorsan megszervezni nekem? – kíváncsiskodott Bella.
- Edward-dal ellentétben engem szeret. – kuncogtam.
- Bár őt is annyira szeretné.
- Egyszer csak meg fogja. Amúgy neked minden tiszta a tervből?
- Aha. Figyi… Nagyon köszi amit értem teszel.
- Természetes. Különben nem tettem semmit.
- Az a rengeteg barátod csak azért jött, hogy megmentsen engem.
- Ebben tévedsz. Mindannyiuknak megvan a saját okuk. A farkasoknak a vámpírgyilkolási lehetőség, Halliwell-éknek, Leo-nak, Angie-nek, Lilly-nek, Abby-nek és Bonnie-nak a föld jobbá tétele, Stefan és Damon Katherine-en akarnak bosszút állni, Buffy szintén a vámpírgyilkolás miatt csinálja, Angyal a múltja miatt, Nettie és Lucy Maria miatt. Tehát ha úgy vesszük, mindenki jól jár.
Bella összeszedte a cuccait és indultunk hozzánk. Kiszálltunk a kocsiból, bementünk a házba.
- Mi elmegyünk vadászni. A csatához kell egy kis erő. Szóval az egész ház csak a tiétek. – mosolyogtam Bellára.
Eközben Edward kijött.
- Jó kislány legyél! – nevettem el magam.
Eltűntem a rengetegben. Kajáltam egy kicsit, majd reggel hazatértem.
